tudományos dolgozat arról, hogyan neveljük a matematikatanárokat. Mindenekelött neveljük nagy türelemmelőket. A matek tanároknak az a téves elképzelésük van, hogy a matematika minden ember számára egyformán fontos tudomány. Nem kell félni, véleményük nem fertőző, a legritkább esetben gondolja ezt a diák. A matek tanár nevelése már az első alkalommal elkezdődik. A tanár pl megkérdezi, hogy menyni kétszer kettő. erre kétféle választ adhatunk: Az egyik az, hogy nem tudom, a másik meg az hogy hét. Természetesen mi nagyon jól tudjuk, hogy a válasz négy, de ezt semmiféleképpen ne áruljuk el. Ha ugyanis megmondjuk, akkor nevelésünk alanya elalél a boldogságtól, elhatalmasodik rajta a fenti téveszme és rögtön oriási léptekkel akar továbhaladni a tananyagban, alapműveletek, egyenletek, algebra, Einstein! na de mi sem ettünk meszet, inkább hülyének tettetjük magunkat, amit ő kezdetben nem hisz el és elégtelenekkel próbálja tudásunkat frissíteni. Az a fontos, hogy a karóerdő se befoylásolja nevelési elképzeléseinket! Ragaszkodjunk ahhoz, hogy totálkárosak vagyunk, ha matematikáról van szó.Egy idő után a téboly jelei kezdenek jelentkezni a szegény tanáron. Ekkor vonoljunk vissza és mondjuk meg, hogy kétszer kettő az négy. ez visszaadja a tanár életkedvét de ugyanakkor óvatosságra inti. Kezdi sejteni, hogy nem mi vagyunk a két Bolyai. Ettől kezdv lassan halad és mi annyit lóghatunk amennyit csak akarunk. Ügyes pedagógiával azt is el tudjuk érni, hogy ugyanolyan hülyén lépjünk ki a negyedik év végén az iskolából, mint ahogy az első osztályba beléptünk és természetesen ez a zseniális módszer minden tantárgynál alkalmazható. Aki nem hiszi járjon utánna és álljon bukásra!:)) |