Volt egyszer messzi földön egy gyönyöru, önálló, magabiztos hercegno,aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta tó partján környezeti kérdésekröl elmélkedve egyszer csak meglátott egy békát. A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta:
- Oh, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor, drágám, öszeházasodhatnánk, beköltözhetnénk a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.
Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként
fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:
- Én k***ára nem így gondolom. |