A kisfiú megkérdezi apját, mi is az a politika? Az apja leülteti és példákkal elmagyarázza.
- Fiygelj Fiam! Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS. Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY. Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET. A bébiszitterünk a DOLGOZÓOSZTÁLY. Mi mindannyian azért dolgozunk, hogy Te, a  NÉP, jól érezd magad és mindened meglegyen. A pár hónapos öcséd pedig a mi közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy a kisöccse telrakta a pelust és sír. Felkel, hogy szóljon az anyjának, de olyan mélyen alszik, hogy nem tudja felkelteni. Bemegy szólni a  bébiszitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hentereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki nem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni. Másnap kérdezi az apja, hogy tudja-e mondani saját szavaival, hogy mi is a politika? A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottai és így szól:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozóosztályt, amit a szakszervezet tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik és a jövő is nagy szarban van...